A Csíki-havasokat sűrű úthálózat szövi át. A fő közlekedési vonalak természetesen az Olt és Tatros mentén alakultak ki. A gépkocsis utakat vasutak egészítik ki. A közutak közül első és legfontosabb helyen néhány aszfaltozott országút áll, belőlük ágaznak ki a másodrendű utak.

A hegység nyugati része az Oltot végig kísérő 12-es számú országúton keresztül közelíthető meg.

A Csíki-havasok északi, északkeleti peremén, a Tatros mentén épült ki a 12/A országút Csíkszereda és Onesti között.

Alcsík térségében Csíkkozmásról indul ki a Nyerges-tetőn áthaladó 11/B jelzésű kászoni országút, amely Kézdivásárhelyig tart.

Aki Moldova térségéből közeledik a Csíki-havasok felé, a Moinesti-Comanesti-i 2G számú, igen jó állagú országutat használhatja.

A jobb minoségű aszfaltozott megyei utak közé tartozik a Csíkszentdomokost Balánbányával összekötő 125 és a Csíkszentmárton-Csíkszentgyörgy közötti 123/B számú út is. Mindkettő közvetlenül a 12-es országútból ágazik ki.

Gyimesközéplokról a Hidegség-Jávárdi-patak mentén vezet Balánbányára vagy Csíkszentdomokosra a 127/B út, mely a 4-es számú turistaút is egyben, kapcsolódik a 125-ös megyei útba. Társa a 127/A út Gyimesközéplokon tér ki Hidegségen át a Bükk-havasra a 12/A műútból.

Ugyancsak nagyon fontos közút a 12-es országútból Csíkrákoson kiágazó 124-es út, amely a Köd-vonulat alatti füzérfalvakat (Rákos-Göröcsfalva-Vacsárcsi) kapcsolja egybe, majd Csíkszentmihályon és Ajnádon keresztül Lóvészre vezet. Ezen az úton keresztül az 1-es és a 18-as turistaút közelíthető meg.

A vasutak az országutakhoz hasonlóan a két legnagyobb folyó völgyét követik, sokszor egymás közvetlen közelében helyezkedve el. A 400-as vasútvonal Brassó-Madéfalva (Csicsó)-Déda vonalán követi az Olt illetve a Maros mentét a Csíki- és a Gyergyói-medencékben. Különösen a Csíki-havasok középső és északi részének megközelítésében játszik szerepet, ahol kiindulópontként Csíkszereda, Csíkrákos és Csíkszentdomokos jöhet leginkább számításba.

Az 501-es vasútvonal Madéfalva (Csicsó) és Adjud között a Köd-vonulat déli oldalán kapaszkodik fel Lóvész-re, és miután elhagyja az alagutat, a Görbe-patak völgye mentén megérkezik Gyimesfelsőlokra. Innen tovább a Tatros völgyét követi Adjudig. Egy-egy állomása, mint: Tarkő, Gyimesközéplok, Gyimesbükk, Szulca, Caralita, Comănesti vagy Dărmăneşti mind megannyi turistaút kiindulási pontja is mindazok számára, akik vasúton érkeznek a Gyimesekbe.

Akár Csíkról, akár Gyimesről vagy a Comănesti-i medencéről legyen szó, a 12, 12/A és 2G országutak minden esetben közvetlen kapcsolódnak a vasutakhoz.

A Csíki-havasok fő gerincének bejárása egy hetes, tíz napos időtartamot ölel fel.

1. útvonal:

Első nap: Terkő-mező (1300 m) - Naskalat (1553 m) - Szalamás-tető (1551 m) - Kondra kereszt - Bocs tető (1372 m) - Utasalj tető (1254 m) - Égés tető (1232 m) - Kőnyak (1314 m) - Széphavas oldala (1336 m) - Lapos havas (1296 m) - Pogány havas oldala (1351 m) - Gyimesi hágó (1155 m)

Jelzés: piros csík, hiányos Hossza: 24 km Menetidő: 7-8 óra Maximális szintkülönbség: (az Olt völgye Balánbánya alatt és a Naskalat csúcs között) 704 m.

A Csíki-havasok északi részének legszebb és legszámottevőbb, a turisták által igen kedvelt útvonala. A Terkőn keresztül közvetlen kapcsolódik a Nagy-Hagymás impozáns tömegéhez. (Északon: az Öcsém, Egyeskő). Nyugatról, az Olt völgyéből a Gálkútja- és Bálint-patakok közti hegy élen kapaszkodik fel a DJ 127/B erdőkitermelő út (Ördög-hágó) a Terkő-nyeregbe, a Tatros és az Olt vízgyűjtő medencéjének választóvonalára. Keletről a Hidegség-Jávárdi útján (DJ 127/A) érhető el a Terkő-nyereg.A jelzések ritkák és kopottak. Ezért az utat követve tartjuk az északnyugat-délkelet irányt, és szinte észrevétlenül térünk át a széles havasi legelő keleti peremére, a Szakadát sziklás csúcsai mögött (1396, 1320 m). Az ösvénnyé szűkülő út az erdő szélét követi. 10 perces kapaszkodó után nyugatról megkerüli az egyik kisebb csúcsot (1418 m) és enyhe lejtéssel leereszkedik a Dánfalvi-Naskalat északi pusztájára. Felkapaszkodunk a Dánfalvi-Naskalatra (1454 m). Innen az út a hosszan nyúló, elkeskenyedő hegygerinc nyugati peremén halad tovább, mígnem megérkezik a Naskalatra(1553 m). Tovább folytatva utunkat, rövid egy kilométer után a Naskalat ikertestvéréhez a Szalamás-hoz (1551 m) érkezünk. Néhány esztenát elhagyva leereszkedünk a Szalamás- (kelet) és Átalag-patakok (nyugat) vízválasztójára a Kondra kereszthez. Ide fut össze a gyimesközéplok-sötétpataki turistaút (3 sz.) és a Csíkszentdomokosról induló 5-ös számú, piros kereszttel jelzett ösvény. A Kondra kereszttől irányt változtatva nyugatra fordulunk és megkerüljük a Sötét-patak vízgyűjtő katlanját. Itt rövid ideig a Sötétpatak és Kaloda-patak nyergén együtt fut a gerincút piros csík jelzése a Gyimesközéplokról induló, csak szórványosan felfedezhető piros kereszt jellel. Mi a délnyugatra tájolt, szép gerincúton haladunk tovább tágas pusztákon át, mígnem enyhe kapaszkodóval a Bocs-tetőre (1372 m) érkezünk. A Bocs-tetőről a fenyőerdő keleti peremén ereszkedünk alá. A Kis-Bükk felső végénél (1276 m) a gerincút kettéválik. A délnyugati út nem jelzett, a Lóvész-tetőre (1290 m) vezet, majd tovább halad a vasút vonaláig. Mi a délkeletre tartó gerinc utat követjük, amely fokozatosan leereszkedik a lóvészi vasúti alagút tetejére. (a vasút vonalán legyalogolva a bő kilométerre lévő lóvészi állomáson a Csíkba vagy a Gyimesekbe menő vonatok bármelyikét igénybe lehet venni). Visszatérve az alagúthoz, a gerincút áthalad fölötte, majd egy meredek kapaszkodóval az erdő keskeny nyílásán felível az Utasalj (1254 m) nyugati ponkjára, hogy rögtön le is ereszkedjen a túl oldalon. Az eddig is zegzugosan haladó út újból irányt változtat és több apró dombon és nyergen áthaladva délnyugatra tart a Rez-tetőig (1219 m). Közben mindenhol a változatos táj szépségében gyönyörködhetünk. Tovább az út félkörívben koszorúzza a Kis-Rána patak forrásvidékét (délkelet), majd délnek igazodva rövid emelkedővel néhány erdőfolt között felvezet a Kőnyak (1314 m) keleti oldalán lévő gondozott kaszálóra (nyaktól délkeletre a Szép-havas (1336 m) látható). A Széphavas nyugati oldalán kanyargó út a Laposhavas (1296 m) és Récéd érintésével megérkezik a Pogányhavas (1351 m) alá. A Köpüs-kút tájékán az út kétfelé ágazik. Délnyugatnak tartó ága a Hegy útja Szépvíz nagyközségbe vezet. Hosszú és sok látnivalóban bővelkedő utunk utolsó részéhez, a Gyimesi (Fügésteleki)- hágóhoz (1155 m) érkeztünk. Itt halad át a Csíkot Moldvával összekötő 12/A országút. Éjszakai szállás a közeli Bükklokapatakában az első csángó településen remélhető.

Második-harmadik nap: Gyimesi-hágó (1155 m) - a Szellő alatt (1494 m) - a három Tomot (1402 m) - Orála (1301 m) - Gyürke-tető (1366 m) - Ágas-teto (1359 m) - Endre-tető (1307 m) - Hágó-feje (1233 m) - Benesd-tető (1270 m) - az Óriás-tető alatt (1297 m) - Havas-tető (1253 m) - Csécsend (1194 m) - a Nagy-Rugát mögött (1181 m) - Rugát-tető (1085 m)

Jelzés: piros csík, nagyon hiányos Hossza: 28-30 km Menetidő: 9-10 óra Szintkülönbség: kb. 410 m

Téli túrára nem ajánljuk a hosszú út és a szálláslehetőségek hiánya miatt, a települések is meglehetősen messze esnek. Mivel jelzései majdnem egészen lekoptak és a hegygerinc nagyon zegzugosan kanyarog, a tájékozódás fokozott figyelmet igényel.

A Gyimesi-hágó keskeny vállán átlépve az aszfaltozott úton, kilenc kilométeren át követjük az ősrégi hegyi utat a Szellő (1494 m) impozáns törzséig. Apró dombokon (Fügéstelek, Rátamosó, Radó-mező, Motorsirülő) és alig bemélyedő nyergeken sétálunk át, ahol közel s távol alig fedezünk fel egy-egy magányos fenyőfát vagy facsoportot. A Motorsirülőnek nevezett hely több út találkozási pontja. Ide jön fel a szépvízi víztárolótól a gépkocsival is járható Szénás út. A Szép-fej (1371 m) megkerülése után tovább folytatódik hosszú kilométereken át Gyimesbükk felső végéig. A Szép-fej déli oldalában közvetlen az út mellett található a Szerelmesek forrása - az egyetlen forrás ezen a szakaszon! A kényelmes, széles hegyi út, amely nyugatra kanyarodik a Fata-patak katlanjának peremén, csábítóan hívogat, pedig csak egy mellékgerinc útja, amelyet a Csíksomlyóról feljövő piros kereszt jelöl, s amelyik a Szellő alatt a Fata- és Havas-patakok keskeny vízválasztóján csatlakozik a fő gerincútba. A Havas-patak nyergéből egyenesen és meredeken kapaszkodunk fel egy fűvel borított traktorúton az Első-Tomot tetejére (1422 m), ahol az út keletre kanyarodik. Mi nem azt követjük, hanem délnek fordulva leereszkedünk az Ástút- és Tomot-patakok vízválasztójára. Ha eddig eljutottunk, innen már csekély az eltévedés veszélye, mert a Hágó-bérc oldalában ismét egy útra lelünk, amely kiszerpentinezik a hegy élére, majd megkerüli nyugat felől a Középső-Tomot (1415 m) csúcsát. Ennek déli részén újabb nyereg következik, ahol az út kétfelé ágazik. Mi nem követhetjük a nyugat felé kanyarodó ágat, mert akkor 5 km után Potyondon találnánk magunkat ), hanem éles szögben hirtelen keletnek fordulunk és a Középső-Tomot oldalába vágott úton leereszkedünk egy kisebb patak völgyébe. Átkelve a patakon, egy keskeny erdosávon felkapaszkodunk a Hátulsó-Tomot végére. Egy kisebb ponkon (1242 m) áthaladva máris az Orála (1301 m) alatt vagyunk. Ennek a hegyecskének a megkerülése is több mint egy kilométert jelent. Itt is a kezdeti déli irányt egy hirtelen, éles kanyarral északkeletre váltjuk a Bükk-bérc és az Orála nyújtott nyergében. Nemsokára a Gyürke-tető (1366 m) és az Orála közötti legalacsonyabb ponton - egy újabb nyeregben állunk. Itt átlósan harántoljuk a Fiság völgyén feljövő régi, de nagyon jó állagú utat, amely a Csobányos völgyébe vezet. Már csak a Gyürke-tetőt kell megmásznunk, ahhoz, hogy jó útra találjunk, ugyanis a Fiság nyergétől csak alig látható ösvény áll rendelkezésünkre. A Gyürke-tetőt nyugatról érintve megint délnek fordulunk. Most már egy jó darabon „egyenesben vagyunk" - azaz a Fiság- (nyugat) és Egerszék (kelet)- patakok közötti hegygerincen. Több mint öt kilométeren egyre délnek tartunk érintve az Ágas-tetőt (1358 m), az Endre (András)-tetőt (1307 m) és a Hágó fejét (1133 m). Az Ágas-tető és az Endre-tető közötti hosszú, lapos élen ágazik el kelet felé a kék kereszttel jelzett turistaösvény, amely Csinódnál csatlakozik az uz-völgyi útba. A Hágó fejétől a hegygerinc lassan délnyugatra kanyarodik, balról követve az Uz völgyét. Alacsony csúcsok, nyergek között kanyarog az út, ahol kaszálók, legelők és erdőfoltok váltakoznak egymással. Ezen a részen a felszín fontosabb kiemelkedései a Benesd- (1278 m), a Karocsi-hegy (1193 m), az Óriás-tető (1297 m) és a Csécsend (1194 m). A gerincútról több ponton belátható az Uz-völgy felső szakasza Csinód és Egerszék településekkel. A Csécsend tetejérol alig húsz perces ereszkedő után utunk végcéljához a Rugát-tetőre érkezünk.

Negyedik-ötödik nap: Rugát-tető (1085 m) - Botsarka oldala (1199 m) - Gyorödszeg (1152 m) - Fenyő-feje (1133 m) - Aklos-bérc (1164 m) - Katorka-éle (1049 m) - Fehérvíz-nyaka (vízválasztó) - Káposztás-havas (1455 m) - Bobiska (1453 m) - Kopacág (1389 m) - Répát-tető (1291 m) - Füge-tető (1173 m) - Polyán bérce (1173 m) - Gombás-bérc (1198 m) - Lassúág pataka

Jelzés: hiányos piros csík Hossza: 34 km Menetidő: 10-12 óra Szintkülönbség: kb. 475 m Jellemzés: Csak nyári túrára ajánljuk, tetszés szerint felosztva két napra a turisták óhaja, fizikai erőnléte szerint.

Gyönyörű nyeregből indulunk tovább újabb 34 kilométeres útszakaszra. Az enyhe szerpentinnel induló szekérút keskeny cserjésen halad át, majd a Botsarka menedékesen emelkedő, kaszálós oldalán kettéválik. Mi a menetirányban bal felé kanyarodó szép, hegyi utat választjuk a Botsarka (1192 m) és Járos teteje (1213 m) között. Szintben haladva megkerüljük az Uz jobb oldali forrását. A Gyorödszeg (1152 m) előtt már az Uz völgye felső szakaszán lefelé kanyargó út (DJ 123) és a jobbról-balról összefutó kisebb patakok látványában gyönyörködhetünk. Tovább haladva bal felé a kanyargós gerincen legelőkön, kisebb erdőfoltokon át, a Fenyő feje (1135 m) nagy pusztájáról Csinód (Egerszék) csángó település házai bontakoznak ki, délre, a másik oldalon a két Gyertyános katlanja bújik meg, s lennebb a Kászoni-medencében Nagykászon község házsorait, templomtornyát fedezzük fel. Rövid kilométer után a hosszú, széles pusztán néhány házhoz érkezünk (Lesődieknek hívják). Alig nézhetünk körül, máris az Aklos bércén (1164 m) vagyunk. Innen tovább, 4-5 kilométeren át, végig erdőben, helyenként széldöntésben haladunk, elég nehézkesen. A Szőke-tető (1104 m) után hosszú lejtőn ereszkedünk lefelé. Délről megkerülünk egy dombot (1049 m). Itt az erdő véget ér. Jó nagy tisztásra érkezünk, amely tulajdonképpen egy lapos nyereg. Utunkat a Margit-patakból feljövő erdei út keresztezi és keresztülvágva az erdőszélen eltűnik az Uz völgye felé. Egyenesen megcélozzuk a tisztás túlsó végét és pontosan a közepén felsétálunk a Fehérvíz nyaka ponkjának tetejére (1015 m). Innen már az erdő keskeny nyílásán át könnyűszerrel leszállunk az alig 150 méterre lévő vízválasztó erdőkitermelő útjára, amely az uz-völgyi Aklosból jön, áthajlik a Fehérvíz nyakán (980 m) és leereszkedik a Kászoni-medencébe a Margit-patak, majd Kászon vize mentén. A fakitermelő úton kb. 400 métert teszünk meg visszafelé, az Uz völgye irányába. Itt egy erdei tisztáson (maga az út is átmegy rajta) megkezdjük a Káposztás-havas ostromát. Utunk legnagyobb emelkedőjéhez érkeztünk. Több mint két kilométeren át egyre csak felfelé kapaszkodtunk, 476 métert emelkedve a Fehérvíz nyakától a Káposztás-havas csúcsáig, vigyázva arra, hogy mindig annak a hegylábnak az élén maradjunk, amelyik a Tőrös-bérc- és Jáhoros-patakokat választja el egymástól. A beindulásnál két választás adódik: vagy haránt irányban (dél) indulunk el a hegyoldalon a Ráduly kútja irányába és egy félkör alakú kanyarral az erdő szélén (észak) visszatérünk a hegyláb élére, vagy egyenesen nekivágunk a gerincnek (kb. 300 m) addig a pontig, ahol az előbbi út és a hegyláb gerincútja keresztezik egymást. Innen felfelé fenyőerdőben, helyenként széldöntött helyen törünk előre, megkerülve az Uz völgye oldaláról (észak) egy kis csúcsot (1298 m). A ponkocskát elhagyva végre egy kis, lapos nyeregbe érkezünk. Itt a fiatal fenyőerdőben gerincutunkat egy haránt irányú ösvény keresztezi, amely a Kászoni-medencébe, illetve az Uz völgyébe vezet. Tovább kapaszkodva az erdőben 800 m után végre kijutunk a Sándor-hegyese tisztására. A Sándor-hegyesén derékszögben délnek kanyarodunk az eddigi nyugat-keleti irány helyett. A gerincen maradva tartjuk a dél-délkelet irányt, és úgy megyünk el a Káposztás-havas (1455 m) csúcsa közelében a keleti oldalon, hogy szinte észre sem vesszük azt. Sűrű fenyvesben gyalogolunk, a jelek nagyon ritkák és kilátás még mindig nincs semmilyen irányba. Enyhe lejtésű nyereg következik, ahol egy újabb harántösvény keresztezi utunkat. Egyenesen előre haladva pár perc múlva a Bobiskán (1453 m) vagyunk, ahol az erdő is véget ér. Innen a Nagy-Répát csúcsáig (1291 m) öt kilométer hosszan tisztásokon, apró erdőfoltokon át kanyarog a gerincút. A Répát-tető több turistaút találkozási pontja. Nyugatról Kászonfeltízről, a piros ponttal jelzett turistaösvény (17. út) érkezik a gerincre. Kelet felől a Baska-havas piros keresztes útja (16. út) vezet ide. Az ösvény tovább halad az egyre alacsonyodó, lapos csúcsokkal tűzdelt hegygerincen. Újabb öt kilométer következik a Füge-tetőig (1189 m) teljesen zárt lomb- és fenyőerdőben. A Füge-tetőről elindulva nyugat-délnyugatra kanyarodik a gerinc. Innen a Bor fejéig együtt halad a Kászonjakabfalvára menő piros pontos ösvény a gerincút piros csík jelzésével. Másfél kilométeren vegyes erdőben haladunk először leereszkedve a Füge-tetőről, majd enyhén felkapaszkodva a Mocsvár (1145 m) tetejére. A Mocsvártól a Bor fejéig (1038 m) lejt az út. Újból hosszú, keskeny, bokros tisztáson haladunk. Jobbról elhagyjuk a piros ponttal jelzett ösvényt és délnek tartva két kilométer után fent vagyunk az erdővel takart Polyán-bércen (1173 m). A gerincen apró tisztások szakítják meg az egybefüggő fenyő- és bükkerdőt egészen a Gombás-bérc (1198 m) nagy kiterjedésű, havasi pusztájáig. Kelet felé leereszkedünk a Gombás-bércről, átvágunk egy bükkerdővel borított hegylábon és megérkezünk a Lassúág völgyének tágas rónájára. Innen a legközelebbi szálláslehetőség a két kilométerre levő Csángótelep vagy a Közbérc alatt megbúvó Esztelnek község négy kilométer távolságra.

2. útvonal:

Első nap: Rugát-tető (1085 m) - Botsarka oldala (1192 m) - Meggyes feje (1116 m) - Pap hegye alatt (1164 m) - Fertés-tető (1051 m) - Nyerges-tető (876 m)

Jelzés: kék csík, hiányos Hossza: 16 km Menetidő: 5-6 óra Szintkülönbség: 390 m Jellemzés: Az év minden időszakában járható.

Bemutatásra kerülő útvonalunk a Csíki-havasok "kék gerincösvénye" az Alcsíki- és Kászoni-medencék közti, hosszú hegyvonulaton. A Rugát-tetőről induló enyhén felfelé kanyargó hegyi út kezdetben együtt halad a kárpáti főgerinc jelzésével: a piros csíkkal, amelytől a Botsarka (1192 m) északnyugati lejtőjén válik el. Mi a jobb oldali utat követjük a Botsarka nyugati, vastag fűvel borított oldalában, érintve egy erdőfolt szélét, ahonnan kitűnő rálátás nyílik a Rugátra feljövő útra és Csíkszentmárton keleti részére. Az út általános tájolása dél. Hullámos felszínen halad, apró dombokon és nyergeken át, derékig érő fűtengerben. A Cseke-patak forrásvidékén egy kis dombról (1108 m) bekukkanthatunk a Nagy-Szetye-patak mély völgyébe, a Kászoni-medence keleti felébe. Később tőlünk balra (kelet) egy domb hajlatában elhagyunk egy esztenát, majd a Meggyes fejénél (1116 m) kilencven fokos szögben nyugatra kanyarodunk, aztán ismét délnek fordulunk, így kerülve ki a Kis-Szetye-patak forrásvidékét. Így közelítjük meg a Pap hegyét (1164 m) nyugatról. Hogy teljes legyen a körkép, fel is mehetünk a csúcsra. Nyugaton az Alcsíki-medence és a Dél-Hargita bontakozik ki. Északon a fenyősörényes Bot sarka, s rajta túl a Nagy-Rugát simul bele háttérdíszletébe, a Csécsendbe. A Pap hegyéről meredek oldalúton egy rég kiirtott erdő halott csutakosán ereszkedünk alá majdnem egy kilométeren, nyugatnak, majd délnyugatnak kanyarodva. Innen menedékesen emelkedik az út a Kecske-tetőre (1061 m). Utána a Fertés-tető (1051 m) pusztája következik. A Fertés hosszú, két kilométeres oldalán lesétálunk a Nyerges-tetőre. Az út utolsó szakasza meredeken bukik alá egy öreg fenyvesben, amely a Nyerges-tetőn 1849. augusztus elsején elesett székely honvédek temetőjét rejti. Tíz perc múlva úgy is a kozmás - kászoni országúton állhatunk (11B), szemben a "Csíki Thermophülé" (Orbán B.) hőseinek tiszteletére emelt emlékoszloppal, a Nyerges-tetőn.

Második nap: Nyerges-tető (876 m) - Len-kert (1092 m) - Nyerges éle (Balázs dombja, Töris-tető) - Cecele (1173 m) - Gorgán-tető (1135 m) - Köz-tető oldala (1087 m) - Bálványosvár (1056 m)


Jelzés: kék csík Hossza: 14 km Menetidő: 4-5 óra Szintkülönbség: 297 m Jellemzés: Minden évszakban járható út, jelzései nagyon hiányosak. Megtekinthető Tuzson János csatájának színhelye.

A Nyerges-tetőről a turistaút az emlékmű mellől indul. Rögtön belevesz a sötét fenyőerdőbe. Még száraz időben is sárosan, durva traktorok nyomaitól barázdáltan kanyarog fölfelé a Nyerges oldalán. Újból bebújunk az öreg erdőbe, még egy szerpentin, aztán az út fövenyessé, szárazzá válik, és hirtelen kint találjuk magunkat a gyönyörű, tágas Len-kertben. A Balázs dombja (1074 m) tájékán összeszűkül a hegyhát tisztás-szalagja, ezért a panoráma csak a Csíki-havasok északi gerincére nyitott. Folyamatosan sétálunk délnek, úgy ahogyan az út vezet kissé szinuszosan, de mindig előre. A kis, ide-oda hajló kanyarok a kétoldali harántpatakok forrásvidékének íveit követik. A Köpüs-kút sarkától leereszkedve a Töris előtti hegynyeregbe (jobbra elhagytuk a Vályus-kutat) gyönyörű helyre érkezünk. Kilátás csak nyugatra van. Előttünk Lázárfalva "tündérkertje": a Kápolna-mező. Ott vigyázzák szomszédai a hegyes Mohos, Fűharam, a Nagyharam. Távolabb a nyugati láthatáron még a Nagy-Piliskét is felfedezzük (Dél-Hargita).A Töris csúcsáról meredeken lefelé visz az út. Alig ér le egy kis nyeregbe, rögtön fel is kaptat a szemben lévő domboldalra bükk- és cserefa (tölgy) erdők között. Utunk derékszögben keletre hajlik az erdő felső peremén, felvezetve az előttünk tornyosuló hatalmas, füves kupolára, a Cecelére (1173 m). Itt állunk a Csíki-havasok végvárán. Nyugaton a Dél-Hargita Kakkuk hegyétől a Mitács-pusztáig és Nagy-Piliskéig tart a horizont. Délnyugaton kibontakozik a Bodoki-havasok gerince és a Büdös. Tőlünk a második hegyláb végén szinte kézzel tapintható közelségben ott áll Bálványosvár csonka tornya. A pihenő után visszatérünk a Ceceléről a gerincösvényre és átlépünk a Bodoki-havasok területére. Követjük a nyugat-délnyugat irányú erdei utat a Gorgán (Tőrös) tetején, mely az erdő szélén halad, mindaddig, amíg jobbról hozzánk csatlakozik a Csíkkozmásról feljövő piros keresztes turistaút. Tovább ezt a jelet követjük, mert ez frissebb, mint társa a kék csík, amellyel együtt kellene haladniuk Bálványosvárig. Figyelem a déli oldalán kopasz Gorgán és a bükkerdővel borított Köztető között! Itt a nyeregben az eddigi kelet-nyugat irányt harántolva változtatjuk észak-dél irányra, másképp elveszítjük az ösvényt, amely a bálványos hegylábon fut végig. A vár meglátogatása után leereszkedhetünk Bálványosfürdore, ahol számtalan lehetőség nyílik a sátorozásra, pihenésre, a túra kellemes befejezésére.

Túraútvonalak a Csíki havasok északi tömbjében

3-as útvonal: Tarkő vasúti megálló - Sötétpatak - Kondra kereszt - Hármas kő (Három-kő, 1472 m) - Tarkő vasúti megálló

Jelzés: piros kereszt a Kondra keresztig, tovább jelzetlen Hossza: 18 km Menetidő: 5-6 óra Szintkülönbség: 700 m Kapcsolódik az 1-es úthoz. Jellemzés: Bár egész évben járható, télen csak csoportoknak és tiszta időben ajánljuk.

Ha vonattal érkezünk Gyimesközéplokra a Tarkő megállón szálljunk le (501-es vasútvonal, 120 km Adjudtól, 29 km Csicsótól). A Tatros völgyi országúton (12/A) átlépve bekanyarodunk jobbra az első mellékutcába, amely hosszan követi a Tatros jobb partját, majd bő kilométer után felkanyarodik Sötétpatakába, megkerülve az Erős-hegy lábát (1132 m). Újabb kilométer után még szűkebbé válik a völgy. Sötétpatak híres borvízfürdőjénél járunk (balra), amely nyáron néhány káddal, melegített borvízzel üzemel. Néhány száz méterrel tovább ugyancsak a Sötét-patak jobb oldalán egy kis utca és néhány ház bújik meg egy szűk völgyecskében. Itt érdemes a széthúzható, rudakból álló kaput átlépni és megkóstolni a Gyimesek legjobb ízű borvizét. Visszatérve a falu főutcájára tovább folytatjuk utunkat. Két kilométer után elhagyjuk az utolsó házakat is. Innen az utat erdőkitermelő útnak nevezhetjük, amely a mind keskenyebbé váló völgyben fenyőerdővel borított, meredek hegylábak között kanyarog a Sötét-patak mentén. Újabb másfél kilométer után az e.k. út Sötét- és Heveder patakok találkozásánál balra kanyarodik. Hosszú séta következik a kényelmes úton a Határ- és a Sötétpatakok közötti hegyláb oldalában kiérve a Csíki-havasok főgerincére. A két út találkozásánál egy-két halvány turistajelzés is feltűnik a fenyőfákon. Jobbra térünk az e.k. útról, amely Csík felé halad. 500 méteren még a hosszúkás gerinc tisztásán haladunk, majd felfelé kapaszkodunk egy kis erdőben. Innen kijutva egy félig csupasz ponkocskához (1403 m) érkezünk. Nem megyünk fel a tetejére, hanem az erdő szélét követve megkerüljük a Heveder-, majd a Sötét-patak völgyfejeit. Nemsokára egy nyeregben vagyunk a Rez-tető (1430 m) és a főgerinc egyik előreugró sarkantyúja között, melyet kis erdőfolt borít az északi oldalán, egy vízmosás szélén. A nagyon meredekké váló út a kis erdőben vezet fel a Kondra keresztig. Több turistaút itt találkozik. A kereszttől minden irányba csodaszép panoráma tárulkozik ki szemünk előtt. A pihenő után visszafelé indulunk, délnek kanyarodva a Hármas-kő (1471 m) felé. Jelzett út nincs, de a térképet követve a Hármas-kő alatti pusztáról balra (kelet) térünk Antalokpataka falucskába, majd Gyimesközéplokra a főút és vasút mellé.

4-es útvonal: Gyimesközéplok - Hidegség - Jávárdi pataka - Jávárdi-patak szurdoka - Terkő-nyereg (1300 m) - Gálkútja pataka - Balánbánya

Jelzés: piros kereszt Balánbánya és a Terkő-nyereg között, az út többi része jelzetlen Hossza: 18 km Menetidő: 6-7 óra Szintkülönbség: 500 m Kapcsolódik az 1-es úthoz Jellemzés: Minden évszakban járható, nemcsak gyalog, kerékpárral, motorkerékpárra és terepjáróval is. Télen gyönyörű szánút.

5 kilométerre a Hidegség pataknak a Tatrossal való találkozása után (Gyimesközéplok) az első nagy, jobb oldali völgy a Jávárdi pataké (balra). Hidegség, a település a Bán-hegy (1133 m) és az Orodik (Orogyik) havasa (1297 m) közötti széles völgyben foglal helyet. Mindkettő a Tar-havas (Mtii. Tarcaului) területéhez tartozik. Jávárdipataka település házcsoportjai 3 km hosszúságban sorakoznak az azonos nevű patak mentén. Az első részén széles völgy felső szakasza mind jobban elkeskenyedik és szurdokvölgy jelleget kap. A patak felső végénél kikapaszkodva elhaladunk a 3-as legelőgondozó egység villaszerű épülete közelében. Megérkeztünk a Terkő-nyereg széles pusztájának keleti felébe. A helyen esztena is van. Átvágunk a pusztán, miközben még két nyári szállást hagyunk el bal kéz felől. Ott, ahol az út enyhén lejteni kezd nyugat felé, keresztezzük a Terkőről (Nagy-Hagymás-vonulat) lejövő gerincösvényt. Jobbra-balra kisebb sziklakibúvások tarkítják az út lejáratát Balánbánya felé. A Nagy-Hagymás óriási mészkőfalának (Öcsém, Egyeskő) lenyűgöző látványában, ellenkező irányban a Naskalat hullámos, legelőkkel borított hegyvonulatában gyönyörködhetünk. A turistaút nagyon meredeken, több hirtelen kanyarral ereszkedik alá a Gálkútja- és Bálint-patakok találkozási pontjához. Felső, kezdeti szakasza az Ördög hágójának nevezett rész. Az út mellett két nagyon bővizű karsztforrás tör a felszínre. Lenn a patakok találkozásánál két erdésztanya is van. Megérkeztünk az Olt völgyébe; választhatunk, merre folytatjuk utunkat: Balánbánya vagy Csíkszentdomokos felé.

5-ös útvonal: Csíkszentdomokos - Balánbánya útja (DJ 125) - Pásztorbükk(1231m) - Kondra - kereszt - Naskalat-gerinc

Jelzés: piros kereszt (nagyon hiányos) Hossza: 9 km a Szabók pataktól Menetidő: 3-4 óra Szintkülönbség: 790 m Kapcsolódik: az 1-es turistaútba Jellemzés: Inkább nyári időszakban járható, télen csak csoportosan és jó időben.

Csíkszentdomokosról a Balánbányára vezető aszfaltozott úton jövünk fel a Szabók-pataknak az Olttal való torkolatáig, a menetrendszerű autóbuszjáratok egyikével vagy személygépkocsival. A Szabók-pataka mellett lévő szekérúton először egy kaszálón haladunk, amit később a patak mindkét oldalára kiterjedő erdő vált fel. Keskeny ösvény kaptat fel meredeken a domboldalon, 800 méter után Pásztorbükkre érünk. Ritkás nyírfaligetben beton alapú vaskereszt jelöli Báthory Endre, a vértanú fejedelem halálának színhelyét. Mellette kőből rakott szabadtéri oltár áll. A túra folytatására két lehetőség adódik: visszamenni a Szabók-patakába és ennek útját követve kapaszkodni fel az Átalagnyíre (1231 m) gerincére, vagy az emlékkereszttől keletre majd északkeletre fordulva követni a ligetes, bokros kaszálókon a Pásztorbükk keskeny gerincét az Átalagnyíréig. A kaszálón át két kilométer hosszúságban nincs semmiféle út. Az Átalagnyíre tetejétől még majdnem három kilométeren vezet a széles szénahordó út, kaszálókon, mogyoróbokros, nyírfás ligeteken át. A hosszú nyitott tér után hűs, sötét fenyőerdőben ballagunk a Naskalat- és Átalag-patakok közötti, egyre keskenyebbé váló hegygerincen. Ez a szakasz két kilométer hosszú. Rajta apró dombocskák váltakoznak alig bemélyedő, lapos nyergekkel. Az utolsó szakasz, miután kiértünk az erdőből, egy meredek havasi legelő. Teteje széles, lapos térséggé tágul. Megérkeztünk a Kondra-kereszt és Szalamás-tető közötti hegynyeregbe, ahol bekapcsolódva a gerincösvénybe (1-es út) még két kilométert sétálunk a Naskalatig.

6-os útvonal: Gyimesközéplok - Kápolna pataka - Nagysarok - Papoj - tető (1270 m) - Apa - havas (1329 m) - Nyilénk - Hosszú - havas (1405 m) - Béres - havas (1413 m) - Szellő - hegy (1493 m)

Jelzés: jelzetlen, a Szellőn piros csík Hossza: 27 km Menetidő: 9-10 óra Szintkülönbség: 700 m Kapcsolódik: az 1, 7, 8, 9, 12-es utakhoz Jellemzés: Igen hosszú út, csak nyári túrára ajánljuk.

Kiinduló pont Gyimesközéplok. Megközelítési lehetőségek: a 12/A országút és az 501-es vasútvonal. A gyimesközéploki Tarcau (Tar-havas) nevű vasúti megállónál elhagyjuk az országutat, elindulunk Kápolnapatak település főutcáján. Kb. 600 méter után (10 perc) a patak első nagy kanyarjában kitérünk balra, az Osbarátos dombjára, a nagyon meredeken (25-30o-os szög) felívelő ösvényre. A kapaszkodó első szakasza a legnehezebb egy széles legelőn. Tőlünk balra a völgyből felkúszó fenyves peremén folytatjuk az utat kb. három kilométeren át, míg jobb felől kaszálók, apró erdőfoltok vigyázzák lépteinket. Az indulástól számított másfél óra után a Hegyes-havas (1516 m) déli nyúlványára érkezünk (1443 m). Innen nagy ívben jobbra kanyarodik a gerinc éle és annyira kiszélesedik a havasi legelő, hogy szinte fennsíknak tűnik. Az út továbbra is az erdőhatár közelében halad, míg jobbra elhagyunk egy esztenát és néhány szénatárolót, ideiglenes szállást. Miközben a jobbra és balra bevágódó patakok, völgyek karéján végigvonulunk megtekinthetjük Gyimesbükk települést a Tatros völgyében. A Papoj (1270 m) csúcsától kezdődően utunk egy erdőben folytatódik. Menedékesen lejtve ereszkedik alá a Hidegkút-patak vonulatáig. Ott, ahol keresztezi a patakot, néhány kaszálóház áll a puszta szélén. Ugyanakkor ide jön fel Borospataka településből egy jó állagú e.k. út is. Az Apa-havas (1329 m) északnyugati oldalán vagyunk, egy kilométeren át enyhén emelkedő útszakasz következik. Végre kiérünk a lapos gerincre, melyről keletre igen meredek, szűk völgyecskék szakadnak le. (Apa-havas és Pálistánokpataka). A további útszakaszon, a Fehérbükk-tető (1307 m) környékén elkeskenyedik a havasi legelő. Az eddig északnyugat - délkelet - dél irányú gerinc megkerülve a Boros- és Ugra-patakok karéját, a Fehérbükk-tető után kelet-nyugati irányt vesz fel. Erdőkön, tisztásokon haladunk a Nyilénk hosszú gerincén, végig 1300 méteres magasságban négy kilométeren át. A Nyilénk nyugati sarkánál a Bot-havasról feljövő 7-es út csatlakozásánál erősen kanyargóssá válik a gerincösvény, újból délnyugat-dél irányt véve fel. Tovább a Komját-tető (1402 m), Hosszú-havas (1405 m) és Béres-havas (1413 m) majdnem azonos szintű csúcsai között kanyarog az út. A Péter-havas (1452 m) északnyugati oldalán már a Tatros forrásainál üdíthetjük fel magunkat. A Szép-fej (1371 m) tetejéről a Szulca-patak völgyében előtűnnek Kóstelek házai. Megérkeztünk a Motorsirülohöz és a Csíki-havasok 1-es számú fő gerincútjához. Innen dél felé fordulva, a most már piros csíkkal jelzett úton még bő két kilométert teszünk meg a Szellő-tetőig, utunk végcéljáig.

7-es útvonal: Gyimesfelsőlok - Ugra - patak száda - Kolontos-Bitkó (1171 m) - Bot-havas (1375 m) - Nyilénk

Jelzés: jelzetlen Hossza: 8 km Menetidő: 3 óra Szintkülönbség: 480 m Kapcsolódik: a 6-os útvonal Jellemzés: Minden évszakban járható.

A gyimesfelsőloki polgármesteri hivatal épületét választjuk indulási pontnak (DN 12/A, 501-es vasút). Körülbelül 250 métert haladunk visszafelé az országúton, majd balra feltérünk az Ugra-pataki falusi útra. 100 m után átmegyünk a vasúti híd alatt és rögtön jobbra térünk a temető sarkánál. Az ösvény a Kolontos-Bitkó (1171 m) kopasz, meredek élén folytatódik a gyimesfelsőlokiak kaszálóin. Az út végig lépcsőzetesen halad. Minden meredekebb kapaszkodó után egy lapos, egyenes szakasz következik. A Bitkóról már teljes egészében belátható a Tatros felső völgye. Tőlünk balra Ugrapataka tömött házsorai húzódnak meg a két meredek domboldal, az Ugra és Kolontos-Bitkó között. A keskeny élen tovább kapaszkodva a farkaspataki oldalról (jobb) felkúszó erdő szélén haladunk. Két kilométer után jobbra (dél) kanyarodunk a kiszélesedő pusztán, aztán az 1334 méteres magasságnál keletre fordulunk a Bot-havas (1375 m) irányába. Az út közvetlen a csúcson halad át, ahol újból érdemes körülnézni (a Csügés völgye keleten, Ugra-, Boros-, Bot-havas- és Komját-patakok hasadékai északnyugaton, délen a tekintélyes Szellő, keleten a Káronta, északon az Apa-havas látható). Innen már csak az út végső, nagyon kényelmes szakasza következik egy nagy, lapos legelőn keresztül a Nyilénk sarkáig.

8-as útvonal: A csíkszépvízi Kishavas panzió - a gyimesi országút (DN 12) - a szépvízi gyűjtotó sarka - Szépvíz-patak völgye - Szénás út a Szénás-tető (1190 m) alatt - Motorsirülő - Szép-fej (1317 m) alatt - Szellő-tető (1493 m) - Pálos feje - Nagy-Koszorú (Gozoru 1229 m) - Veres-láz - Szépvízi-tó - Kishavas panzió

Jelzés: Javarészt jelzetlen, a főgerinc piros csík, a Szellő és a Pálos feje között piros kereszt Hossza: 26 km Menetidő: 7-8 óra Szintkülönbség: 540 m Kapcsolódik: az 1-es és a 6-os utakhoz. Jellemzés: Minden évszakban könnyen járható út gyalogosan, terepjáróval és hegyi biciklivel.

A Csíki-havasok középső részének egyik legszebb útját, egy körutat mutatunk be. S habár nem jelzett, annyira könnyű a tájékozódás, hogy bárki biztonsággal elindulhat rajta. A szépvízi Kishavas panzióig a Csíkot Moldovával összekötő és a Gyimeseken áthaladó országutat használjuk. Itt ki-ki kedvére elhagyhatja a járművét és megkezdheti a gyalogtúrát. A jól járható, széles földúton elindulva kezdetben a gyűjtőtó fölött haladunk. A kezdettől számított ötödik kilométerben a Szépvíz-patak két felső ágának (Szeretők pataka, Fata-patak) találkozásához érkeztünk. A két patak közti hegyélen felkapaszkodó bal oldali köves, kissé meredek utat választjuk. Ez a Szénás-tető (1190 m) déli oldalában, fenyőerdőben emelkedik fel néhány erősebb kanyarral a hegy élére. Kissé kopár, vízmosásoktól barázdált a felszín. Balra tőlünk legelők, kaszálók terülnek el, jobbra végig kísér az erdő széle, mígnem a Motorsirülőnél elérjük a főgerinc utat. Itt jobbra kanyarodunk és pihenőt tartunk a Szép-fej (1371 m) délnyugati oldalának zöld gyepszőnyegén, az út szélén. A további 500 méter után egy bal oldali völgyhajlatban a gerincútból leágazik a kósteleki út, először a Péter-havas-patak bal oldalán haladva, majd a Szulca-patak mentét követve. Mi a gerincúton maradva, csakhamar megérkezünk a Szellő alá. Csúcsára nem vezet fel a jelzett út. Kitérünk tehát belőle és 15 perc múlva felkapaszkodva a Szellő oldalán, megérkezünk a tetejére. A Szellőről visszafelé választhatjuk a már megtett utat. De ha időnk engedi, megtoldhatjuk még két kilométerrel a Szellő alatt kanyargó főgerinc ösvényt, a Pálos fejének nevezett dűlőig. Itt ha hiányosan is, néhol felbukkan egy-egy piros kereszt jelzés, a Csíksomlyóra menő turistaút jele. A Fata-patak szegélyének félkörívén halad tehát a gerincút, mígnem nyugatra kanyarodik. Ekkor már előttünk áll a Pricske (1292 m), a legkiemelkedőbb formás kúpocska ezen a szakaszon. Nem megyünk fel rá, hanem az előtte lévő legelős hegyélen (Pálos feje) jobbra térünk egy erdei úton, mely a további 7 kilométeren, végig a Nagy-Koszorú hosszúra nyúlt, nyitott gerincén halad, kitűnő rálátást biztosítva a két szomszéd patak völgyére (Fata-, Pálos-patakok), a Kurta-Koszorú hosszú gerincére, visszafelé a Szellőre és előre a szépvízi gáttóra. A Veres-láz élén menedékesen leereszkedve visszatérünk a Szépvíz-patak e.k. útjára, majd az országútra. Szálláslehetőségek: a Kishavas panzióban, vagy szabad kempingezés a tó körül.

9-es útvonal: Csíkszereda - Csíksomlyó - Csobotfalva - Somlyó pataka - Nagybükk hegyese alatt(1078m) - Sándor dombja (1174 m) - Kolos - tető (1246 m) - Pricske - tető (1292 m) - Szellő - hegy (1494 m)

Jelzés: hiányos piros kereszt Hossza: 21 km Menetidő: 6-7 óra Szintkülönbség: 844 m Kapcsolódik: az 1, 6 és 8 utakhoz. Jellemzés: Inkább nyári mint téli túrázásra alkalmasabb.

Csíkszereda város központjából indulunk. A Márton Áron főgimnázium után jobbra, a Szék útján kitérünk a városon áthaladó országútból (DN 12). Két kilométer után a csíksomlyói kegytemplom előtt vagyunk. A régi KALOT-épület (Katolikus Legények Országos Társulata), és a Jakab Antal Tanulmányi Ház után balra, majd rögtön jobbra térünk, anélkül, hogy a Csíkpálfalvára vezető aszfaltozott utat követnénk. Csobotfalva első házai között vagyunk. Balra a dombon a Szent Péter-templom áll (értékes barokk műemléktemplom). A falu főutcáját követjük. A falun kívül a Somlyó-patak mentén épített, gépkocsival is jól járható e.k. úton folytatjuk túránkat. Az utolsó házaktól 1 km távolságra az út jobb oldalán, a mocsaras réten jóízű borvízforrás található. A második borvízforrást a patak és az út között találjuk egy újabb kilométer után. Mindkettő finom, iható víz. Nem árt tartalékolni belőle. Az elkövetkező négy kilométeres szakaszon végig a Somlyó-patak útját járjuk. A negyedik kilométerben véget ér az e.k. út és egy szekérútban folytatódik, felfelé a patak mellékága mentén (jobbra) egy meglehetősen barátságtalan fenyőerdőben. Mindez addig van így, míg ki nem érünk a Nagy-Bükk hegyese és a Nagy-Salamás-gerinc találkozási pontjához, egy lapos, keskeny hegyhátra. Itt jobbról hozzánk csatlakozik a Nagy-Somlyóról feljövő és a Nagy-Salamáson végighaladó erdei út. A mi utunk az erdőben megkerülve a Somlyó-patak karéját derékszögben balra kanyarodik, és rövid kaptatóval kiér a gerinc egyik tisztására. Miközben átlósan átvágunk a tisztáson, egy újabb jobb oldali út csatlakozik hozzánk a Háromkút feje (1073 m) és a Nagy-Bükk hegyese (1078 m) irányából. Északnak fordulva egy keskeny erdőrésen át keletről kerüljük ki a Somlyó-patak tetejének ponkját (1072 m). Az út tovább kanyarog a hegygerincen, átszelve egy-egy tisztást, vagy kisebb erdőfoltot a Közép-bükk-, Aracs- és Remete-patakok (nyugat) karéján. Három kilométer után, a lapos hegytetőn jókora krumpliföld és néhány gazdasági épület tűnik fel. Innen enyhe emelkedő következik egy kilométeren át a Sándor dombjáig (1170 m). A turistaösvény megduplázódik. Egyik ága (bal) átível a Sándor dombja csúcsán, ahonnan szép kilátás nyílik a Fenyővíz-patak völgyére (kelet) és a Középcsíki-medence távolabbi falvaira. (A Sándor dombjáról egyetlen balra menő úton sem szabad elindulni, mert könnyen Delnén vagy Szentmiklóson kötünk ki!) A gerinc főútja a csúcs alatt vezet el a Fenyővíz-patak egyik mellékága karéjában. Aki meg akarja spórolni a csúcsmászást, bátran haladhat ezen tovább. Az út tovább kígyózik az északkelet-délnyugat irányt betartva a Kolos-tető (1246 m) irányába. A Sándor dombja és Kolos közötti három kilométeres szakasz nem egyéb, mint a havasi legelők és a csoportosan vagy magányosan megjelenő mogyoróbokrok, fenyők, nyírfák „parkerdőjének" harmonikus ötvöződése. A Kolos-tetőn túl elkeskenyedik és keletre tájolódik a hegygerinc. A hullámosan le-fel emelkedő felszínen az út a Pricske-tető (1292 m) hegyes kiszögelését északról kerüli meg, felvéve a balról becsatlakozó Nagy-Koszorú útját, a 8-as turistautat. Innen tovább már csak két kilométer van hátra a Szellő oldalában kanyargó, fő gerincösvényig (1-es útvonal). Nagy ívben balra kanyarodva megkerüljük a Fata-patak (nyugat) katlanját és megkezdjük a Szellő ostromát, elhagyva a gerinc utat.

10-es útvonal: Csíkbánkfalva - Szentegyháza patak, kitérő Adorjánfürdőre - Szénégető pataka - Havas - tető (1253 m) - Óriás - tető (1297 m) - Boldogasszony - kápolna - Csíkszentgyörgy

Jelzés: hiányos piros pont Hossza: 12 km +1,5 km kitérő oda-vissza Adorján-fürdőre Menetidő:4-6 óra Szintkülönbség: 560 m Jellemzés: Csak nyári túrára ajánljuk a ritka jelzések és az Óriás-tető nagyon meredek északnyugati hegy-lába miatt.

Csíkbánkfalva templomától indulunk a falu között a Szentegyháza pataka mentén. A házak mögötti dombocskán a Kálvária kápolnája látható. Két kilométer után útelágazáshoz érkezünk. Ha meg akarjuk látogatni Adorján-fürdőt, a bal oldali útra térünk. Az út egyenletesen harántol felfelé kb. 700 méteren. A kaszáló felső részében az alig csordogáló Borvíz-patak medrének bal partján található a régi Adorján-fürdő borvízforrásainak egyike. Fennebb tőle, szorosan az erdő szélén a meleg fürdő romos épülete, és félig kiapadt forrásaiba botlunk. Még mindig elsőrangú táborozó- és pihenőhely. Visszatérve az útelágazáshoz, a Szénégető-patak bal oldalán a Maj-domb (969 m) lábánál lévő kaszálókon haladunk előre és egyre fennebb. Az erdő szélét elérve az út hirtelen meredekké válik. Mindvégig megmarad a patak bal oldalán, 50-80 méterrel magasabban. Szűk két kilométer után a követendő hegygerinc keskeny tisztására érkezünk. Itt éles szögben balra fordulunk, és megkezdjük felfelé haladó utunkat a Havas-tető irányába (északkelet). Jobbról és balról fenyőerdők sorfala zárja el a kilátást. Egy kilométer után a Havas-tetőn (1253 m), egy újabb kilométer után az Óriás-tetőn (1297 m) találjuk magunkat. Az Óriás-tető előtt (dél) kétfelé válik az út. A jobb oldali ág beereszkedik egy kaszálón a főgerinc ösvénybe, a Karocsi-hegy (1193 m) fölött (1-es út). A másik ága bal felé tér el az Óriás-tető alatt és ennek meredek, erdővel borított, nyugatra lejtő hegylábán leereszkedik a Csíkszentgyörgy fölött álló Boldogasszony-kápolnáig. Az út az első kilométeren sötét fenyőerdőben halad, majd egészen Csíkszentgyörgyig (újabb 2 km) egy kaszálókkal tarkított, nyitott domboldalon. A kápolnától a Fiság völgye tömött füzérfalvaira nyílik kitűnő rálátás, nyugatra az Alcsíki-medence széles tere tárul ki, háttérben a Hargita sötét erdőkkel borított, hullámos gerincével, amelyből leginkább a Kakukk-hegy (1558 m) csúcsa magasodik ki.

A Csíki havasok keleti részének turistaösvényei

11-es útvonal: Comanesti - Supán-patak völgye - Kohíd (La Podul de piatra) - Lápos-bérc(1336 m) - Lápos-havas - Magyarós-hegy (1371 m) - Uzvölgye-telep (Tábla pusztája)

Jelzés: piros háromszög, hiányos Hossza: 22 km Menetidő: 6-7 óra Szintkülönbség: 970 m Kapcsolódik: a 13, 14, 16-os utakhoz Jellemzés: Csak nyáron járható.

. Induljunk el Comanesti-ről, a szénbányászatáról híres bányavidék központjából nyugat felé. Átkelünk a Tatros hídján és végigmegyünk azon az utcán, amelyik a Supán-patak mentét követi. Miután a várost elhagyta, többször átvált a patak egyik oldaláról a másikra. Kezdetben, amíg erdőfoltokkal teletűzdelt legelőket és kaszálókat érint, alig észrevehető az emelkedése. A Tigla Mica (Kiscserepes) - dombnál a völgy kanyonszerűen összeszűkül. Amint mind jobban előre haladunk, úgy válik az út egyre meredekebbé. Hegynek fel szerpentinezik az ipari út, a Supán-patak jobb partján. Ott, ahol átszeli a patakot, van a Kőhídnak (La Podul de piatra) nevezett hely. A Kőhídnál elhagyjuk az északkelet felé tovább kanyargó ipari utat, amely néhány szénbányához vezet. Rátérünk egy traktorútra, mely többnyire a patakot követi. Alig tíz perces kapaszkodó után a Kőhíd mezeje nagy havasi legelőjének alsó feléhez érkezünk. Itt ajánlott vizet tartalékolni. A Lápos bércének meghódítására két lehetőség adódik: az egyik hűségesen követni az erdő határán felkapaszkodó traktor utat; vagy toronyiránt nekivágni a hegyoldalnak a hegytetőn lévő televíziós adóállomás számára megépített magasfeszültségű villanyvezeték oszlopsora alatt. Mindkét esetben fárasztó, nehéz út áll előttünk. A csúcsig a piros háromszög jelet csak ritkán fedezhetjük fel egy-egy fán az erdő szélén. A további gerinc utat a relé teniszpályája mellett folytatjuk, mögötte rögtön megkezdődik az erdő. Sűrű fenyőerdőben vezet utunk, szigorúan a felszín szabálytalanságait követve a nagyon éles, háztetőszerű hegygerincen. 40-50 perc után egy tisztáshoz érkezünk, amely hosszan lenyúlik a szakadékos Copurta völgyéig, és némi kitekintést kínál a Nemere felé. A tisztás felső szélén folytatva utunkat, rövid időn belül újból be kell bújnunk az erdőbe, mely egyben a Lápos havasának utolsó része. Rövidesen megkerülünk észak felől egy kisebb csúcsot (1229 m), ami már a Dragote éle kezdetét jelöli. Ez a szakasz köti össze a Magyaróst a Lápossal. A jelzések nagyon ritkák, ezért a tájékozódást úgy tudjuk megkönnyíteni, ha az erdészeti parcellák piros H betűs határjeleit is figyelembe vesszük. Az eddig kelet-nyugat irányú út a Magyarós-csúcs délkeleti végénél lévő keskeny tisztáson balra (délnyugat) és lefelé kanyarodik. Maga a hegy csúcsa 5-600 méterrel tovább, északnyugatra van. Magyarós tisztásának alsó felében elhagyunk egy esztenát és a kanyargós úton félórás ereszkedő után a Magyarós- és a Lápos-patakok találkozásához érkezünk. Itt csatlakozunk a Magyarós-patak erdőkitermelő útjához, amely két kilométer után az uz-völgyi útba torkollik. Mielőtt megérkeznénk az Uzvölgyebe balról egy kis, nyitott kápolnát találunk, amelyet az első világháború csatáiban elesett honvédek emlékére emelt a munkácsi gyalogezred 1917-ben. Az Uz völgyében, a Tábla pusztáján utunk végcéljához érkeztünk.

12-es útvonal: Caralita vasúti megálló - a Csobános-patak völgye - Erdészház a Tulburea-patak torkolatánál - Széles-láb (1224 m) - Káronta (1517 m) - Sólyomtár (1343 m) - Keresztes (1383m) - Nagy-Borda (1378 m) - Menasági-Nyilénk (1291 m) - Borjús-bérc (1373 m) - Szellő (1494 m)

Jelzés: piros kereszt (hiányos). A Caralita v.m. és a Tulburea erdészház közötti szakaszon az e.k. út nem jelzett Hossza: 32 km Menetidő: 12-14 óra Szintkülönbség: 1000 m Kapcsolódik: az 1, 6, 8-as útvonalakhoz Jellemzés: Csak nyári túrára és csoportosan ajánljuk!

Aki ezen a nehéz és hosszú úton szándékozik elindulni a Csíki-havasok szívébe, csoportosan és nyáron próbálkozzék. Legjobb a túrát két naposra tervezni. Sátor, hálózsák és megfelelő túraöltözék, minimum három napi élelem föltétlenül szükséges. Menedékház, motel az egész útszakaszon nincs, kevés az erdészház és az esztena, amelyek amúgy is bizonytalan szálláslehetőségek. Kiindulási pontként a Caralita vasúti megállót választjuk, az Adjud-Csicsó vonalon (501-es vasút), amely közvetlen a Csobános-patak Tatrossal való találkozási pontjában épült. Az e.k. út az állomás mögött van, átmegy a patak bal partjára. Ha az országúton érkezünk (DN 12/A), Csobányos falucskában átkelünk a Tatros hídján, majd a vasúti híd alatt beállunk a Csobányos-patak melletti e.k. útba. Néhány lakóház után az erdészház következik. Fennebb a völgyön egy pumpa-ház képezi a falu végét. Párhuzamosan velünk, a Csobányos-patak jobb oldalán, felhagyott régi iparvasút keskeny töltése látszik. A Lápos-patak beömlésétől erre a töltésre építették rá az erdőkitermelő utat. Idáig a völgy elég széles, habár meredek, erdős domboldalak határolják. Az első négy kilométer után balra elhagyjuk a Lápos-patak e.k. útját. Innen két kilométeren át gyönyörű, vadregényes szurdokvölggyé alakul a Csobányos völgye. Azután újabb nyitott, szélesebb térséghez érkezünk, a Fekete-, majd 500 m után a Tulburea (Zavaros)- és a Csobányos-patakok találkozási pontjához. Az erdészház fennebb, a Tulburea beömlésétől kb. 200 méterre van. Nem megyünk idáig, hanem a Tulburea-patakkal majdnem szemben, a balról lefutó patak völgyére figyelünk, ugyanis itt kell kitérni a Csobányos-patakból a Széles-láb felé. Jobbról, a patakocska mellett lévő traktorúton indulunk kifelé, a kis patak bal partján. Vegyes erdőben meredeken visz felfelé az út. Néhány turistajelet (fehér alapon piros kereszt) is jó volna itt felfedezni. Vigyázat! Menetközben ügyeljünk arra, hogy az utunkból balra ágazó erdei útra ne térjünk rá, mert ez zsákutca. A kaptató felső harmadánál a felszín lapossá válik. Az út 90 fokos kanyart ír le balra (délnyugat), nagyjából a szintgörbén halad, és 10-15 perc után kivezet a Széles-láb déli sarkantyújára, egy picinyke tisztásra. A helyes irány jobbra és előre van a szintgörbe mentén, mindvégig a gerincen, ahol a tisztást elhagyva lefelé, majd egy kis nyereg után felfelé kapaszkodunk a Széles-láb 1445 m magas csúcsára. Újabb tisztásra érkezünk, és a csúcs alatt lévő esztenán megpihenhetünk. Az esztena mögött jobbra elmarad a Széles-láb csúcsa, míg mi a Káronta felé haladunk, újból az erdőben. A két csúcs közötti hegynyeregben az ösvény elhagyja a gerinc vonalát, balra követi az 1250-es szintgörbét, így kerülve meg a Káronta csúcsát dél-délnyugatról. A Káronta (1516 m) meghódítása nehéz feladat. A kapaszkodó nagyon meredek, a felszín igen hepehupás, tele van sziklával és kőgörgeteggel. A jelzett turistaútról jobbra ki kell térni egy alig járt gerincösvény kedvéért. A meredek kaptató után (250 méter szintmagasság 750 méter hosszúságban) körülbelül az 1450 méteres szinten az eddigi északnyugat-délkeleti irányt hirtelen északira (jobb felé) váltjuk. Ez által érjük el a Káronta tengelyének fő irányát, az észak-dél irányt. Innen már nem kell túl sokat kapaszkodni, végre a Káronta csúcsán állhatunk. A csúcsról visszafelé vagy azt az ösvényt használjuk, amelyiken feljöttünk, vagy valamelyik vadcsapáson leereszkedünk a déli oldalon mindaddig, amíg megtaláljuk a jelzett turistautat. Ha kihagyjuk a csúcsmászást, a Széles-lábtól számítva 40-45 perc után egy kis tisztásra érkezünk. Itt az ösvény megszűnik, úgy nincs más választás, mint a tisztás felső (jobbra) szélét követni. Egy öreg fenyőóriás mellett visszatérünk az erdőbe. Innen az út és a tájékozódás egyre nehezebbé válik, a jelek ritkák. Sziklás, kőfolyásos hegyoldalon, kidőlt fenyők között haladunk, elhagyunk egy kis csúcsot a Károntától nyugatra. Lassan legyőzve az akadályokat a Káronta és Sólyomtár-havas közötti hegynyeregbe (1125 m) érkezünk. Itt végre megint jól járhatóvá válik az út. A Sólyomtár keleti lejtőjén jókora tisztás van, néhány gazdasági épülettel és egy esztenával. Nyugat-délnyugat irányba újabb erdőn hatolunk át és a hegy ikercsúcsai közti nyeregből felsétálunk a Sólyomtár-havas kisebb csúcsára (1341 m). A csúcs déli és délnyugati lejtőjén havasi legelő terül el, rajta néhány ól és esztena áll. Utunkat a puszta felső határán, a hegygerincen folytatjuk nyugat felé, melynek végénél újból behatolunk az erdőbe. Rövidesen a Sólyomtár és a Keresztes egyik északnyugati nyúlványának nyergében találjuk magunkat. Innen enyhén szerpentinezve kapaszkodunk fel a Keresztes gerincére, jobbra hátrahagyva az 1451 méteres magaslatot. Utunkból ugyancsak jobbra egy másik ösvény ágazik le, ami a Piliskén keresztül a Szulca völgyébe vezet. Az útelágazástól északnyugatra vezet az ösvény a Keresztes-hegy (1420, 1383 m) főgerincén. Nemsokára kiérünk az erdőből, és a gerinc nagy részét borító havasi legelőn haladunk át, ahol esztena is van. . A Keresztes-hegy pusztáját elhagyva nyugat felé folytatjuk utunkat a Füstös-Borda (1175 m) és az Új-Borda (1131 m) erdővel borított gerincén. Jó három kilométer után örülünk, hogy végre egy havasi legelő bukkant fel előttünk. Ez a Kis-Borda (1342 m) pusztája. A Kis-Borda csúcsától a Nagy-Bordáig (1378 m) két kilométeren végig a kanyargós gerincen, legelős területen haladunk előre (északnyugat-nyugat). A Nagy-Borda teteje igazi Belvedere pont. Északra, a Szulca-patak felso szakaszán Kóstelek házcsoportjai tűnnek fel. Nyugaton a Szellő nagy piramisa uralja a látóhatárt. Délen az Uz forrásvidékének szelíd hajlatú hegyvonulatai, közülük a Kristine-tető és az Ágas-havas állnak velünk szemben a Csobányos-patak túl oldalán. Rövid pihenő és tájékozódás után, tartva az általános nyugati irányt, tovább indulunk a zegzugos gerincen. Hosszú havasi legelőkön megyünk keresztül (Vágássarok) időnként egy-egy erdőfolt szélét is érintve. Csupán a Menasági-Nyilénk (1291 m) környékén zsugorodnak össze a nagy puszták kicsi tisztásokká. Utána három kilométeren az északi oldalakat borító erdők szélén megyünk a Szellőig (1494 m).

13-as útvonal: Uzvölgye-telep - Sóvető-patak - Sóvető (1463 m) - Saj-havas (1553 m) - Rác pataka - Uzvölgye-telep

Jelzés: jeltelen Hossza: 14 km Menetidő: 6-7 óra Szintkülönbség: 890 m Kapcsolódik: a 11, 14, 16-os utakhoz Jellemzés: Kimondottan nyári túrára alkalmas.

Az Uzvölgye-telep pionírtábora a kiindulópont. Az Uz menti úton (DJ 123) 300 métert gyalogolunk hegynek fel, majd jobbra feltérünk a Sóvető-patak e.k. útjára. A patak az Uz egyik bal oldali mellékága. Ahhoz, hogy a Sóvető gerincére feljuthassunk, két ösvény áll a rendelkezésünkre: - a 13/A-ösvény a Sóvető-patak e.k. út végétől folytatódik a patak két forrása közötti hegylábon. Itt az öreg erdőben „idegenvezetőként" a piros csík erdészeti parcella jelet használhatjuk, amely egy fiatal erdőben kivezet a fenyőrengetegből. Az út utolsó szakasza elég meredek. - a 13/B-ösvény a Sóvető-patak nagy kanyarja után az első nagyobb, bal oldali mellékvölgyön vezet fel egy hosszú, de kevésbé meredek hegylábon a Sóvető hátsó, ovális magaslatára. Az ösvény mindvégig öreg fenyőerdőben vezet. Mindkét ösvény (a 13/A és a 13/B) a Sóvető csúcsa mögött érkezik a hegy gerincére. Ezért a Sóvetőre még csak ezután kapaszkodunk fel, egy 500 méteres szakaszon 80 métert emelkedve. A csúcs (1472 m) északnyugati oldalán kiterjedt tisztás van, amely jó kilátást biztosít a Csobányos-patak völgyére, Csobányos településre, valamint a szemben lévő hegygerinc kiemelkedő csúcsaira, mint a Sólyomtár, Keresztes és a négy Borda. A tisztás egyben nyereg is. Középső részétől már felfelé megyünk, megkezdve a Kis-Saj-havas ostromát. Az ösvény menedékesen emelkedik. A Kis-Saj északi nyúlványa egyenes, maga a csúcs (1506 m) hirtelen kiugró, hegyes. Nem megyünk fel rá, a nyugati oldalán alatta vezet el az út. Leereszkedve a Kis-Sajról újabb nyereg, újabb magaslat (1521 m) következik. Ezen átmenve a Nagy-Saj-havas előtti nyeregbe érkezünk. A Nagy-Saj csúcsát (1553 m) akár keletről, akár nyugatról kerüljük meg, mindenképpen a hegy déli hegylábánál lévő tisztásra jutunk. A csúcs maga erdő borította hely. A szép kilátást nyújtó tisztásról három út vezet három irányba. Az első jobbra a nyugati hegyélen Aklos-telepre vezet. A középső a déli hegylábon a Kőrös-bérc és Vágás-patak érintésével a Baska-patak beömlésével majdnem szemben érkezik az uz-völgyi útba. A harmadik a mi utunk. A tisztás végénél hirtelen balra kanyarodunk egy traktorúton. Néhány szűk kanyarral és egy meredek lejtővel a Rác-patak egyik jobb oldali mellékágához vezet, majd beletorkollik a rác-pataki e.k. útba. Követve a patak útját, három kilométer után a Csíkszentmárton-Darmanesti úton vagyunk, ahol lefelé menve, 300 m után megérkezünk Uzvölgye-telepre.

14-es útvonal: Salatruc település - az uzmezei vízgyűjtő tó - az Uz vízesései (Kis- és Nagy Nasolea) - az Uz-völgyi diáktábor

Jelzés: nem jelzett út Hossza: 13 km Menetidő: 3-4 óra (a kitérőkkel 5 óra) Szintkülönbség: 220 m Kapcsolódik: a 11-es úthoz Jellemzés: Minden évszakban gépkocsival is járható, könnyű túraút.

Ez a túraút az Uz völgye legszebb szakaszát mutatja be a darmanesti-csíkszentmártoni közút mentén. Salatruc falucskából indulunk két kilométerrel a gát alatt, attól az elágazótól, ahol a főútból (DJ 12) balra letér az Uz mellé egy mellékút. Mi a jobb oldali úton indulunk el (az Uz bal oldalán), fenn a hegyoldalban. Az első két kilométer után megérkezünk a tó gátjához, amelynek bal oldali végénél az egész Csíki-havasok legszebb moteljét, a Poiana Uzului nevűt találjuk. Mellette kemping is épült. Maga a gát a Pivniceri-szorost barikádozza el. Az aszfaltozott út, amelyen 5 kilométert kell megtennünk, a gyűjtőtó bal partján épült, magasan a víz tükre felett a hegyoldalban. A tó felső végénél átmegyünk egy betonhídon. Utána balra egy e.k. út ágazik ki a főútból. Ezen előre haladva, pár száz méter után a második világháborúban elesett román hősök emlékművét nézhetjük meg. Épült 1979-ben. Visszatérve a főútra most már az Uz jobb partján haladunk. Fél kilométer után előttünk áll az Uz legszebb szorosa, a Kőközi-szoros. A folyó nehezen küszködi át magát a keskeny és mély szakadékvölgyön. A szemben lévő hegyoldalak annyira meredeken magasodnak fölénk, hogy az az érzésünk, mindjárt összezárulnak. Apró tornyocskák, magányos kősziklák, teszik még látványosabbá a szurdokot. A szoros bejáratánál figyelmünket a dübörgő víz hangja vonja magára. A hang irányába elindulva egy kis ösvényen, vagy csak egyszerűen az erdőn keresztül, pár méter után az Uz legszebb vízeséseit a Kis- és Nagy-Nasoleát (magyarosítva: Naszály) pillanthatjuk meg - az Uz Niagaráit. Visszatérve az útra, behatolunk a Kőközi-szoros két kilométeres csodavilágába. Csak a Veresvíz Uzzal való találkozásánál, a Gyufagyárnak (La Chibritarie) nevezett helyen szélesedik ki a völgy, egy kis tisztást alkotva. A Veresvíz jobb partján az azonos nevű e.k. út mellett régi vadászház áll, ahol hosszabb pihenőt tarthatunk. Akár néhány kilométert is sétálhatunk a Veresvíz mentén. Az Uz völgyéhez hasonló gyönyörű szurdokvölgy fogad. Kristálytiszta vize sok-sok apró zuhatagon jut el az Uzig. Igazi pisztrángos paradicsom! Az Uz völgyébe visszatérve folytatjuk utunkat Uzvölgye-telep felé. Újabb összeszűkülő része következik a Kőközi-szorosnak, majd egy kilométer után megérkeztünk a Tábla pusztájára. Innen kezdve a leromlott aszfaltutat elhanyagolt e.k. út váltja fel egészen Csíkszentmártonig. A Tábla pusztáján lévő egykori határőrkaszárnyákat gyermek üdültetővé alakították. A diáktábor alatt nyílik a Magyarós-patak völgye. Ennek útján fél kilométer után kápolnához érkezünk. Emlékművet takar a kis épület, az első világháborúban a szorost védő és elesett magyar határőrök síremlékét.

15-ös útvonal: Ágas-havas (1359, 1344, 1377 m) - Kristine-tető (1353 m) - Baglyod (1301 m) - Öreg-hegy (Mosnyák) (1283 m) - Tóstelek (1086 m) - Bence-patak - Aklos-telep

Jelzés: hiányos kék kereszt Hossza: 12 km Menetidő: 5-6 óra Szintkülönbség: 550 m Kapcsolódik: az 1-es útvonalhoz Jellemzés: Csak nyári túrára ajánlott.

Az útvonal bejárását kezdhetjük az 1-es gerincösvénybol vagy a Csobányos völgyéből Gyürke csángótelepről. Az 1-es útvonalon az Ágas-tető (1358 m) és az Endre-tető (1307 m) között ágazik el keletre az Ágas-havasra a gerincösvény. Gyürkéből a Gyürke-patak mentét követő három kilométeres szekérút vezet az Ágas-havas hosszú, tar gerincére. Mindjárt a tetőn, a két út kereszteződésénél éles szögben balra fordulunk (kelet). Az alig emelkedő felszínen megkerüljük a Gyürke-patak karéját (északkelet) majd egy jobbra forduló széles ívvel átlósan (északnyugat-délkelet) vágjuk át az Ágas-havas két csúcsa (1344, 1377 m) közötti lapos hegygerincet. Így tulajdonképpen az Ágas-havas déli oldalára kerülünk. Szintben haladunk addig, amíg kiérünk az Ágas-havas (1377 m) és a Kristine-tető (1353 m) közötti nyújtott hegynyeregre. Az nyeregből alig emelkedő út hátulról (északkelet) kerüli meg a Kristine-tetőt. Mindvégig nyitott havasi legelőkön járunk alig közelítve jobbról vagy balról az erdők széléhez. A Kristine-tető keleti vállán az erdőhatárt szigorúan betartva kell haladnunk, mert az eddigi széles, hegyi út alig kivehető ösvényre vált. A Baglyod hegyese (1301 m) déli oldalán a csúcs alatt pár méterrel megkerüljük a Baglyod-patak forrásait. A Baglyod farkán (1266 m) keletre, majd északkeletre kanyarodunk. Innen tovább öreg, gyantaillatú fenyvesben haladunk a Sáros-patak karéjának északi peremén. Az Öreg-hegyen (Mosnyák ponkja, 1263-1283 m) eddigi ösvényünk újból kiszélesedik, jól járható és látható erdei úttá alakul. A sűrű erdő nem enged kitekintést. Az Öreg-hegy két csúcsa közötti nyergében utunk kétfelé válik. Mi a jobb oldalit választjuk. Ez az 1233 méteres csúcs nyugati oldalán szalad le a hosszú, apróbb csúcsok és nyergek váltakozásából álló hegygerincen a Papsa felé. Az Öreg-hegytől a negyedik kilométerben a Tóstelek (1086 m) nevű helyhez érkezünk. Itt a lejtős gerincen egy tisztás van. A tisztás felső végénél utunk kétfelé válik. Egyik ága balra kanyarodik. Ez a jelzett. Nagyon meredek lejtéssel, szerpentinezve ereszkedik alá, több mint egy kilométeren a Bence-patak völgyében felmenő e.k. útra. Innen az Uz völgye lefelé egy kilométer. Aklosnál érjük el az uz-völgyi közutat. A hegyi ösvény másik, jobb oldali ága végigvezet a tisztás középvonalán és délkeleti, majd déli irányban haladva Tóstelek nagyon meredek oldalán ereszkedik be az Uz völgyébe Aklos felett egy kilométerrel. A kék keresztes túraút itt véget ér. Aklos előtt az Uz völgye kiszélesedik, medence jelleget ölt. Aklostól lefelé újból bezárul a Kistölgyesi-szoros 10 km-es szakaszán, ahol a folyó keményebb kőzetsorral kell megbirkózzék az előrejutásért (kvarcos, durva homokkő, apró konglomerátum). Aklosról a szemben lévő hegylábi erdőszélen kitűnő e.k. út vezet fel a Fehérvíz nyakára, a Kászon- és Uz völgyeinek vízválasztójára, majd leereszkedik a Kászoni-medencébe. Aki tovább szeretné folytatni a túrát a Csíki-havasok keleti ívének gerincén a Káposztás-havas vagy a Nagy-Répát felé, annak ezen az úton kell elindulnia.

16-os útvonal: Úzvölgyi tábor - Baska sarka (1237 m) - Nagy-Baska (1358 m) - Baska-bérc (1374 m) - Altízi-Piripó (1251 m) - Hegyesnyak-Baska e.k. út - Répát-tető (1291 m)

Jelzés: piros kereszt, helyenként hiányos Hossza: 16 km Menetidő: 5-6 óra Szintkülönbség: 700 m Kapcsolódik: az 1-es turistaúthoz Jellemzés: Csak nyári túrára alkalmas útvonal.

Az Úzvölgyi-telep ifjúsági táborától indul a turistaösvény. A táborral szemben átmegyünk az úton és az Úzon. Balra térünk (délkelet) egy szekérúton, mely egy fiatal ültetett fenyőerdőn halad át. Mielőtt az erdőbe bemennénk, átlépünk egy kis patak (Tölgyes) vékony szalagján. Az ösvény az erdőben kanyarog felfelé szerpentinezve, mígnem egy kicsi tisztásra ér. Az erdőben a kapaszkodó egyre nehezebbé válik. Eddigi délkeleti irányú utunk a Baska sarkánál (1237 m) dél-délnyugat irányba vált. Egy balra lemenő ösvényt is el kell hagynunk a Baska sarka előtti ponkon. Most már a Baska-havas főgerincén vagyunk. A gerinc lépcsőzetesen emelkedik, minden magasabb pont után egy lapos nyereg következik. Az elindulástól számított 1 1/2 óra után a Nagy-Baska csúcsához (1358 m) érkezünk. Tovább megyünk a hullámos és egyre szélesebbé váló gerincen, melynek ezen a részén a Baska-patak felőli oldala nem annyira meredek, mint a túloldali Veresvízé. A Baska-bérc (1374 m) után az erdei út ösvénnyé szűkül, meredek domboldalon ereszkedünk alá, miközben észrevehetően jobbra (délnyugat) kanyarodunk. Az ösvény továbbra is a nagyon éles gerincen halad a kanyar után újból délnek tartva. Újabb 3 km után az Altízi-Piripó (1251 m) nagy pusztájához érkezünk, mely a csúcstól befelé a Baska-patak völgyébe lejt. Alattunk a Baska szurdokvölgye kanyarog. A szemben lévő hegyvonulat a Csíki-havasok keleti ága, a gerincén sorakozó nagyobb csúcsokkal, mint: az Úz-völgy fölötti Káposztás-havas, a Bobiska, a Kopacág, a Csutakos, a Répát- és Füge-tető. A pihenő után a tisztás felső szélén, az erdőhatáron folytatjuk utunkat. Átmegyünk egy keskeny erdősávon (250 m), amely a Feltízi-Piripó (1204 m) pusztájára vezet. Ez a tisztás egy enyhe lejtésű hegynyeregben van. Ösvényünk a nyereg alján találkozik egy erdei úttal. Tovább ezt követjük. Az út délnyugatra (jobbra) kanyarodik és egy nagyon keskeny élen, ami több patak vízválasztója - neve Hegyesnyak - leereszkedik a Baska patakból a Lassúág patakba átmenő lassú, de egyenletes emelkedő következik két kilométeren át, majd a völgyfejből kijutunk a Répát-tető keleti leágazására. A Répát keleti nyúlványának 1288 méteres magaslatát a déli oldalon kerüljük meg, így maradva nagyjából azonos szinten (1250 m), majd a Nagy-Répát-csúcs (1291 m) előtt kikaptatunk (40 m szintkülönbség) a gerincre. A Répát-tetőn csatlakozhatunk az 1-es és 17-es utakhoz, vagy a Baska völgyén leereszkedve visszatérhetünk az Úz völgyébe.

17-es útvonal: Kászonfeltíz - Répát pataka - Kis-Répát (1165 m) - Nagy-Répát (1291 m)- Füge - tető (1189 m)- Bor feje (1038 m) - a "Kászon Gyöngye" borvíztöltő - Borvíz pataka - Kászonjakabfalva

Jelzés: hiányos piros pont Hossza: 20 km Menetidő: 6-7 óra Szintkülönbség: 610 m Kapcsolódik: az 1-es és 16-os utakhoz Jellemzés: Minden évszakban járható.

Kászonfeltíz felső végétől a Kászon-patakot követő e.k. úton indulunk a túrára. Jó egy km után ágazik el jobbra egy másik e.k. út a répát-pataki. A Répát patakon 2 kilométert felfelé haladva elérkezünk a Kis- és Nagy-Répát-patakok találkozási pontjához. Innen még megteszünk kb. 500 métert a Nagy-Répát e.k. útján, amikor egy erdős dombocska mögött megpillantjuk az első, balról bejövő patakot. Ebben a pontban két út között választhatunk: - a 17/A útszakasz a bal oldali patak mentén felvezet a Kis-Répát (1165 m) hosszú gerincének élére, ahol erdő és legelőkön át a negyedik kilométerben megérkezik a Nagy-Répát csúcsára. Ez a jelzett út. - a 17/B útvonal tovább halad a Nagy-Répát-patak mentén a régi répáti borvízpalackozó és fürdőhely romos telephelyéig. Itt az e.k. út véget ér. Előnye, hogy megkóstolhatjuk a kitűnő répáti borvizet. Tovább az e.k. út erdei úttá alakul. Kb. 600 m után egy bal oldali hegylábon a szintgörbéket átvágva meredeken kapaszkodik fel egy összekötő út a Kis-Répát gerince és a Nagy-Répát völgye között. Ez az út nem jelzett. A másfél kilométeres kapaszkodó az erdő között egyenesen a Nagy-Répát csúcsára visz. A Nagy-Répátról 5 kilométeren át végig a gerincen a Füge-tetőig erdőben haladunk, ahol ha ritkán is, de felfedezhetünk egy-egy piros csík (1-es út) jelet, amelyek itt együtt jelennek meg a piros pontjelzéssel. A jobbra és balra leágazó ösvényekre nem figyelünk, szigorúan betartva az elég kanyargós és dimbes-dombos gerinc vonalát. A Füge-tető tisztásán pihenés közben megint körültekinthetünk, majd újból erdőben folytatjuk utunkat, a Mocsvár (1145 m) tetején keresztül a Bor feje (1038 m) jókora tisztásáig. A terepnek enyhe bemélyedése van. Erre figyelve, nehogy tovább menjünk a gerincen, megkeressük a puszta szélén az egyetlen jobbra letérő utat. Ez vezet tovább a Borvíz-patak katlanjának belső felén, menedékesen ereszkedve lefelé, 2,5 km után a „Kászon-gyöngye" borvíztöltődéhez. A patak mentén befelé jövet 3-4 forrás vizét is megkóstolhattuk, de a legjobb mégiscsak a „Kászon gyöngye". Két forrása van, az egyik a palackozó udvarán betongyűrűbe foglalva, a másik bent a gyár töltőtermében. Mindkettő hozzáférhető. Három kilométeres gyaloglás után a Borvíz-patak útján megérkezünk Kászonjakabfalvára, túránk végpontjára.

18-as útvonal: Lóvész vasútállomás - Karakó-völgyhíd - Lóvész-tető (1289 m) oldala - Gyertyán-tető - Köd gerince - Kocsonka (898 m) - Köd-tető (842 m) - Csere dombja (765 m) - Vacsárcsi kőfejtője - Göröcsfalva, templom

Jelzés: jelzetlen Hossza: 16 km Menetidő: 5-6 óra Szintkülönbség: 610 m Jellemzés: Minden évszakban járható túraút.

Az 501-es gyimesi vasútvonalon közlekedve (Csicsó-Adjud) a reggeli órákban megérkezünk Lóvész vasútállomására. Innen a sínek mellett visszagyalogolunk a Karakó-völgyhídig. (1,3 km). A nagyon széles és mély völgyet Románia legnagyobb vasúti viaduktja íveli át egyetlen hatalmas félkörívvel. Méretei nem mindennapiak: hossza 264 m, magassága 61 m, a vasbeton körív sugara 37 m, a körív hossza 100 m. Első változata 1897-ben épült, ezt az első világháború végén felrobbantották. A második, ideiglenes völgyhíd 1944-ben semmisült meg. A harmadik, a mostani 1945-től létezik. A híd alsó végénél néhány ház van a vasút jobb oldalán. Mellettük meredek út kapaszkodik kifelé a Lóvész-tető déli oldalán egy kiterjedt kaszálós-legelős helyen. Vagy ezen, vagy a híd alá lekerülve a Karakó-patak mentén felfelé haladva másszuk meg a Lóvész-tetőt (1289 m). A hegyoldal gombalelőhely. Ha már kint vagyunk a csúcson, teljes pompájában kitárulkozik előttünk a Középcsíki-medence. A pihenő után egy erdőszélen nyugatra (balra) indulunk és rátérünk a Köd hosszú gerincére. Közben nagyon vigyázunk, hogy ne menjünk be az Illanc-patakba egyetlen jobbra tartó ösvényen sem. Egy nagyobb erdőfolton (2 km) áthatolva a Köd Gyertyán-tetőnek nevezett éles gerincére érkezünk. Tőlünk délre belátható a Karakó- és Rákos-patakok völgye Ajnád, Lóvész, Csíkszentmihály településekkel, s azon túl a Középcsíki-medence széles rónáján vannak az Olt menti és hegylábi települések. Északra a Felcsíki-medence füzérfalvai sorakoznak az Olt szalagja mellett. Legszembetűnőbb a csíkkarcfalvi vártemplom, a szenttamási Csonka-torony és a csíkszentdomokosi Garadosdomb mészkobányája. A háttérben a Hargita csúcsai: a Csicsói-, Madéfalvi-, Rákosi-, Madarasi-Harghita és az Osztoros csúcsok. Folytatásukban északon a Görgény vonulata kezdődik. A Gyertyán-tetőtől teljes hosszában végigjárjuk a Köd-vonulatot, nyitott, jó kilátást biztosító területen sétálgatva. Két kilométer után Ajnád vasúti megállója fölött vagyunk. Ha a túrát meg akarjuk szakítani, begyalogolhatunk a vasútállomásra és a vonatok valamelyikével, hazatérhetünk. Ellenkező esetben a gerincúton folytatjuk megkezdett túránkat. A Köd háta lágy vonalú domborulatok és alig bemélyedő nyergek váltakozása. Az ajnádi vasútállomás közeléből tovább indulva a Köd-erdőt is érintjük. Ha kora tavasszal járunk erre, figyeljünk a vaddisznó túrásokra, néha ottfelejtett, kitúrt szarvasgombára bukkanhatunk! A negyedik kilométerben az út kétfelé ágazik: - a 18/A változat a Csere-dombon keresztül a Vacsárcsi (Csíkrákos község része) közelében lévő felhagyott kőfejtőhöz vezet. Itt a kőbányában bazaltandeziteket láthatunk. A kőbánya udvarát a felgyűlt csapadék tóvá alakította. Különleges látvány - egész Csíkban nincs hozzá hasonló. A bányától begyalogolunk Göröcsfalvára (Csíkrákos község része), hogy a templomot megcsodálhassuk. - a 18/B út tovább visz a Köd gerincén, majd a Rákos-tető (808 m) alatt balra bekanyarodik a göröcsfalvi templomhoz. Mielőtt szemügyre vennénk különleges jelekkel telefestett zömök tornyát és magát a templomot, nézzünk körül temetőjében is. Zöld Péternek, a madéfalvi veszedelem néven ismert 1764-es, székely ellenállási mozgalom vezéralakjának síremléke kelti fel figyelmünket. Rákos községben még megtekinthető a Cserey-kúria, a Bogáti-domb alatt a borvízfürdő és a dombon a Szent Jakab-kápolna.

19-es útvonal: Csíkszereda - Fitód-sarka - Véreskép - Csíkszentléleki templom - Bocskor-hegy éle - Bükk-feje (939 m) - Hosszúaszó - Hosszúaszó pataka - Xántus - kápolna - Fitód - Csíkszereda

Jelzés: jelzetlen Hossza: 15 km Menetidő: 5-6 óra Szintkülönbség: 260 m Jellemzés: Minden évszakban járható kellemes, könnyű túraút.

Csíkszereda keleti végéből a Hargita Népe napilap szerkesztőségének épületétől indulunk. A Csíkmindszentre vezető aszfaltozott megyei úton gyalogolunk, elhagyva balra a város és Fitód közötti mezőgazdasági farmot. A Cáka dombját kikerülve, jobbra a Suta gyűjtőtó és a Suta erdős dombja, balra a Nagy-Somlyó kerek kupolája látszik. Fitód elejénél az út kétfelé ágazik. Nem megyünk be a faluba, hanem a nyárfasorral szegélyezett mindszenti úton haladunk előre, hágóra. A Bocskor dombja és a Suta közötti nyereg legmagasabb pontján, az út szélén jobbra máris előtűnik a Véreskép, túraútvonalunk első fontos célpontja. Továbbhaladunk Csíkszentlélekre. A falucska első házcsoportjának központjától balra kitér egy utca. Elhagyjuk a közutat és ezen a kis utcán kimegyünk a templomig. Maga a templom értékes műemléképület, román kori, gótikus és barokk stíluselemek ötvöződnek benne. Belső berendezésének némely darabja műkincs. Előtte egy 300 évesre becsült hársfa áll. A szentlélekiek szádkofája - a "tanácsfa". A vén fa Hargita megye szigorúan védett növényeinek listáján szerepel. A templom kulcsát a paplakban őrzik. Ha mindent megnézünk; a temetőn keresztül, vagy ennek kertje mellett tovább megyünk. Átlábalunk a Bánatos-patak mocsaras-vizenyős part menti kaszálóin. A patakon túl kikapaszkodva a Bocskor-hegy élére, jobbra fordulunk és végig a gerincen haladva a kopasz dombon közeledünk Hosszúaszó felé. A hepehupás útvonalon a Bükk feje (939 m) magaslata előtt egy mezei út keresztezi utunkat. Nem térünk le a gerincútról, egyenesen előre tartunk a Bükk feje és a Három-kút teteje (948 m) közötti hegynyeregig. Itt jön fel Csíkmindszentről a Hosszúaszóba vezető szekérút (autóval kevésbé járható). A nyeregben balra térünk és egy erdőcske szélén, a vízmosásoktól mélyen barázdált úton leereszkedünk Hosszúaszóba, borvizes hely. A kis medencébe benyúló, kerek, meredek dombocskán templom áll. Körülötte elhagyott temető. A régi, népes település 1974-re teljesen elnéptelenedett. Miután megismerkedtünk a faluval, hazafelé indulunk a Hosszúaszó völgyén lefelé. Az út a patak bal partján halad az erdőszélen. Két kilométer után balra, az erdő és egy irtás határán áll a Xántus-kápolna. Szemben a kápolnával, a Libidári-dombon, a bozótos erdőben még fellelhetők a Xántus-kastély romjai. A kápolnától Fitódig két kilométer van. Fitódon végigmenve visszatérünk Csíkszeredába azon az úton, amelyiken elindultunk.

20-as útvonal: Csíkszereda - Cáka dombja alatt - a Nagy-Somlyó oldala - Nagy-Somlyó-csúcs (1033 m) - a két Somlyó nyerge - Szent Antal-kápolna - a somlyói borvízkút - a csíksomlyói Mária-kegytemplom - Csíkszereda

Jelzés: jelzetlen Hossza: 10 km Menetidő: 4-5 óra Szintkülönbség: 380 m Jellemzés: Minden évszakban járható kellemes túraút.

Ezt a kirándulást a Nagy-Somlyóra és Csíksomlyóra nemcsak turista-, de zarándokútként is értelmezhetjük. Csíkszereda központjából indulva a szentléleki úton kimegyünk a nyomdáig. Az aszfaltozott közúton elhagyjuk balról a mezőgazdasági farmot, jobbról a Cáka dombját. A farm utáni kanyarban, egy befejezetlen útszéli faház mellett, balra kitérünk a szántóföldekre. A mezsgyéken lépcsőzetesen felmenő ösvény a Nagy-Somlyó délnyugati lábán halad. Miközben felsétálunk rajta a hegy derekán körbefutó erdei útig, egyre jobban kitárul körülöttünk a láthatár. Ha elértük az öv utat, azon haladunk tovább jobbra, keletre. Erdő között vezet, 500-600 m után véget ér egy tisztáson. Tovább sétálva az erdő-tisztás határán kiérünk a Kígyós-puszta szélére. Itt egy frissen ültetett, fiatal vörösfenyő erdőben (Larix decidua, lombhullató fenyő) balra megtaláljuk a két erdő határán a Nagy-Somlyóra felvezető utat. Ez menedékesen emelkedik fel a Somlyó-hegy nyugati magaslata és a főcsúcs közötti nyeregre. A nyeregből kitaposott, kavicsos ösvényen kapaszkodunk fel a Nagy-Somlyó 1033 méteres csúcsára. Tetején egy fémcsőből megépített, 25 m magas kilátótorony áll. A Somlyó-hegy annyira Csík közepén van, hogy sehonnan jobban belátni a három Csíki-medencét nem lehet. Miután szemünk betelt a gyönyörű táj képével, elindulunk lefelé a hegyről. Kezdetben ugyanazon az úton megyünk visszafelé, mint amelyiken feljöttünk, majd az erdő peremét övező kitűnő állapotú úton nyugatról megkerüljük a Nagy-Somlyót. Máris a Kis- és Nagy-Somlyó közötti, lágy hajlatú, karcsú hegynyeregben vagyunk, a csíksomlyói pünkösdi búcsúk és az Ezer Székely Leány-nap színterén, a Makovecz Imre tervezte szabadtéri oltárnál. Lennebb a hegy délnyugati ormán épült a Szent Antal-kápolna. A Kis-Somlyóról nemcsak az említett kápolna felé lehet leereszkedni, hanem a 14 stációból álló Golgota útján is, amelynek felső vége a Salvator-kápolna udvarára vezet, ahol a Passió-kápolna és a remetelak is áll. Mindkét lejárat a somlyói fedeles borvíznél ér véget. Túránk végeztével visszatérünk Csíkszeredába, akár a Szék útján a Márton Áron gimnázium felé, akár a réten keresztül a Kalász városnegyed irányába.